Gyakorlati filozófia

A program témái:
1. Önazonosság és belső tartás - sztoikus erények
2. Memento mori - Mit tennél, ha ez lenne első és egyben utolsó napod?
3. Elfogadni, amire nincs ráhatásod, és jobbítani, amire van

A sztoikus embert nem a külső körülmények határozzák meg, hanem a saját lelke.

Május 13-án, 18 órakor Győrben

Odüsszeusz, Ithaka királya 10 évig harcolt Trója falainál, majd 10 éven át bolyongott a világban, és mire hazaérkezett ismeretlen koldusnak kellett álcáznia magát. Az otthonunk attól válik otthonná, hogy ott lehetünk leginkább azok, akik vagyunk. Ezért is az egyik legfájóbb érzés, ha idegennek érezzük magunkat odahaza, vagy még inkább, ha idegennek érezzük magunkat a saját bőrünkben.

Hogyan maradjunk önmagunk, miközben másokhoz kapcsolódunk?
Mindannyian vágyunk a szabadságra, szeretnénk magunk dönteni életünk dolgai felől. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy szükségünk van egymásra. A hétköznapi szükségleteinktől – mint az orvosi ellátás vagy fűtés – egészen a legmélyebben megélt boldogságunkig, amit csak megosztva érezhetünk teljesnek, ezer szállal kötődünk másokhoz. De hol húzódik a határ az egészséges együttműködés és az önfeladás között?

Május 22-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

A szerelem csodákra teszi képessé az embert, nem csupán érzelem, hanem belső alkímia, amely képes a halandót az istenek közé emelni. Apuleius halhatatlan regénye, Az aranyszamár, egy rablóbarlang mélyén rejti el az emberi lélek legszebb példázatát. Psziché – aki maga a Lélek – útja a mi utunk is: a naiv bizalmatlanságtól a fájdalmas próbatételeken át a teljes beavatásig. 

Április 24-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Lehetséges, hogy tényleg egyre rosszabb a helyzet és szakadék fele rohanunk? Vagy épp fordítva, az egyetemes boldogság irányába tartunk? A szubjektív érzeten túl mik az objektív tények? Mi volt megkérdőjelezhetetlenül jobb és mi volt rosszabb régen? Egyáltalán, mikor volt az a "régen"? Miért vagyunk hajlamosak a múltbéli dolgok idealizálására? Biztos, hogy a mai problémák mélyebbek és nagyobbak mint az elmúlt évszázadoké?

Március 27-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.

Apáti János, az Új Akropolisz Filozófiai Iskola instruktora 2026. március 10-én este többször is jelentéssel teli csendet teremtett a hallgatóság körében a “Hatékony szellemi gyakorlatok” című Filo-Café programja közben. A szegedi Süti nem süti helyszínén az előadó kifejtette, hogy a szellemi gyakorlatok lényege, hogy elősegítsék az ember belső növekedését, és megkönnyítsék a saját szellemiségéhez való hozzáférést. „Szelleminek a minden emberben kivétel nélkül ott lakozó isteni részt értjük” – magyarázta Apáti János –, „amely a személyes érintettségünkön túli létező. Ez a legbelsőbb részünk, létünk lényege, a halhatatlan önmagunk, vagyis lelkiismeretünk, önzetlenségünk, emberségünk és fogékonyságunk az érzékfeletti világ iránt.

2026. február 27-én a Műterem Kávézó barátságos és inspiráló légkörében az Új Akropolisz filozófiai kávéházi beszélgetést, FILO-Cafét rendezett: Küzdelem a labirintusban – Thészeusz, Ariadné és a Minótaurosz mítosza címmel. A program apropóját a mítoszok újrafelfedezése adta, hiszen ezek a meseszerű történetek olyan szimbólumokat rejtenek, amelyek képesek a lélekre nagyon erős pozitív hatást gyakorolni. A jelenlevők kíváncsian várták, hogy az egyes szimbolikus elemeknek mi az olvasatuk, mit jelent például a kétélű bárd, a labirintus és a gombolyag.